Az első 30 évem zavartalanul telt, nem igazán érdekeltek a motorok. Nemcsak azért, mert túl sok ismerős, barát halálát okozták a vasak, de pénzem sem volt rá, hogy vegyek egyet vagy hogy letegyem a jogsit...

Aztán hirtelen felindultságból vettem egy robogót, ami rövid használat után bedöglött... átvertek...

Nem sokkal később ezt követte egy másik robogó, ami kicsit tovább bírta, de hasonló sorsa jutott... ezzel is átvertek... Itt már majdnem minden kedvem elment a motorozástól.

Ekkor döntöttem el, hogy nem veszek többet robogót. Így is lett, a következő motor egy pitbike volt. Előtte sosem vezettem váltós motort, de a haveroktól tudtam, hogy melyik sebességet hol találom. Sajnos ez a motor sem volt meg sokáig. A 184 cm magasságommal elég furcsán néztem ki rajta, emiatt kényelmetlen is volt, de nagyon szerettem... 

Ezt a gépet követte egy 50 ccm gyorsasági motor, aminek a vásárlásakor szintén átvertek. Nem értettem a motorokhoz, csak megtetszett az idomzata. Sűrű olajat töltöttek bele, így csak akkor jelentkezett a hiba, amikor néhány hét után az olajszint lecsökkent. A hajtókar teljesen tropa volt...

A csalódás után nyomban szereztem egy 125 ccm gyorsasági motort, mert ekkor már szerettem motorozni. Ennél a motornál már az idomokkal és a működésével is elkezdtem barátkozni. Rövid időn belül streetfighter külsőt kapott, és egy év után már a szervízelését is egyedül csináltam, ahogyan a motorszerelőmtől láttam. Persze nem olyan ügyesen, de legalább olyan magabiztossággal álltam neki, mint ő... :)

Azt hittem ez a motor lesz az utolsó, de akkor bevillant valami... egy hang... ezután döntöttem el, hogy nagyobb motort veszek, aminek már dögös hangja van. Ez lett egy 500 ccm gyorsasági motor, amit az idomok átszabásával egyedivé, sajátommá alakítottam. Több, mint egy évig volt velem. Jelenleg az utódját vadászom...

Most pedig eszembe jutott, hogy a stílus szerelmeseiből egy népes Családot alapítsak. A többi már csak rajtatok múlik...

KiCo